Használd fel mesetár
Mese az önbizalomról
Óvatosan lopakodom a sűrű bozóton át. Hideg van, alig látok a szürkületi félhomályban. Gyakran megtorpanok, körbe kémlelek. Mindenhol ellenség lapul. Megbújnak rejtekhelyeiken. Vagy lehet, hogy csak árnyék vetődik?
A Bizonytalanság nevű bolyón veszélyes az élet, mindennap kihívások sora éri az embert. Rengeteg gonosz alak él itt. Nagyon erősek – erősebbek, mint én. És ravaszok – ravaszabbak, mint én. Sokan ki akarnak készíteni, mert gyengébb vagyok náluk. Bár akad itt néhány barátságosabb alak is, de az ember sohasem lehet biztonságban. Többször csalódtam már, amikor azt gondoltam, nem fognak bántani! Aztán bang! Máris kaptam egy jobbhorgot. Nem lehet elég óvatos az ember.
Az én bolygómon diktatúra van: az erősek uralkodnak a gyengék fölött. Semmi értelme ellenállni. Szívesen tartoznék az erősek közé, még ha voltaképpen taszítanak is. Inkább lennék erős, mint gyenge. Már gyermekkoromban is küzdöttem a gyengeség ellen. Tényleg igyekeztem, a mai napig igyekszem. Próbálok mindig mindent helyesen csinálni, de továbbra is egy nagy nulla vagyok. Néha azt gondoltam, erős vagyok. Egy pillanatig nagyon jó érzés volt. Aztán figyelmeztettem magam: „Ne szállj el! Ne becsüld túl magad, mert csak még mélyebbre zuhansz!”
Hogy ne lássa senki milyen gyenge vagyok, varázssapkát vettem fel. Legalább úgy tehetek, mintha erős lennék. Ki sem teszem a lábam nélküle a lakásból. Ha rajtam van, azt hiszik az erősek, hogy közülük való vagyok, és békén hagynak. Csak ez az átkozott félelem ne lenne, hogy rajtakapnak! Bele sem merek gondolni, hogy mi történne! A gyengeség itt halálos vétek.
Gyűlölöm magam a gyengéim miatt. És gyűlölöm az erőseket. Persze ezt nem árulom el nekik, akkor egyből végem lenne.
A varázssapka mellett elsajátítottam néhány túlélési stratégiát is. Itt nagy szükség van rájuk – már gyermekként edzettem magam, és most a gyermekeimnek is megtanítom rá. A legfontosabb: Tartsd a szád! Tedd azt, amit a többiek elvárnak tőled! Még jobb, ha már előre kitalálod, mit akar, akkor még gyorsabban tudsz reagálni. Ismerd fel a helyzetet és alkalmazkodj!
Van néhány gyenge ember, aki lázadozik. Nevetséges! Azt hiszik, van értelme hőbörögni. Örökösen hőbörögnek, apróságok miatt is. Agresszívek – olyanok, mint az erősek. Közben úgyis az erősek diktálnak.
Nemrég olvastam az újságban, hogy létezik egy Biztonság nevű bolygó. Ott teljesen más világ van. Az ott állítólag demokrácia. Azt mondják, az ott lakók szeretik egymást, és nem csak egymást, hanem önmagukat is. Úgy képzelem, hogy ha erős lennék, akkor én is szeretném magam. Ezen a Biztonság nevű bolygón az emberek a gyengéik dacára szeretik magukat. Hogyan lehetséges ez?
Aztán még az is szerepelt az újságban, hogy ott sokszor nagyon jókedvűek az emberek. Hát igen, ezt el is tudom képzelni, én is minden bizonnyal jókedvű lennék, ha meg lennék győződve arról, hogy minden rendben van. Aztán meginterjúvoltak ott egy fazont, és ő azt mondta, náluk is van ugyan egy-két gonosz alak, de a többségük rendben van. Nem érzi magát veszélyben, ha ki kell tennie a lábát otthonról. Aztán a riporter megkérdezte, szokott-e varázssapkát viselni, és a fazon azt felelte, fogalma sincs mi az. Elképesztő! Nem tudja, mi az a varázssapka! Hogyan kezeli akkor a gyengeségeit – faggatta tovább az újságíró. A fickó azt válaszolta, hogy ezzel nincs problémája. Dolgozik a gyengéin, de hát a többiek sem tökéletesek. Egyszer el kellene jönnöd hozzánk, gondoltam magamban, akkor egy kicsit visszavennél a nagy arcodból.
Aztán megkérdezte az újságíró, mit tenne, ha valaki megtámadná. Akkor megvédené magát – vágta rá a fickó. Hogy hogyan, az a helyzettől függ. Gyakran elég lenne annyi, hogy közli a támadójával: nem oké a viselkedése. Hahaha, ezt ki kellene próbálnom! Egy erős embernek azt mondani: Te, ez így nagyon nem oké, hallod! Tutira azt gondolná, nem vagyok százas. Jót röhögne rajtam!
Utána még mesélt az életéről: célokat tűz ki maga elé, és megpróbálja elérni őket. Több célját már meg is valósította. Jó munkája van, szerető felesége és két helyes gyereke. Néhány célt még nem sikerült elérnie, de szerinte nincs ezzel semmi gond. „Nem az a baj, ha elesünk, hanem az, ha nem állunk fel.” Így mondta. Öcsém, öcsém, vannak idegei! Én inkább vigyázok, hogy el ne botoljak. Maradjunk csak mindig a biztonságos oldalon – már apám is örökösen ezt hajtogatta. Aztán még azt is hozzátette az alak, hogy mindennap hálás azért, amit az élettől ajándékba kap. Hajaj, valószínűleg még a fákat is ölelgeti! Tisztára bolond!
Végül megkérdezte az újságíró, mi a bolygójára való beutazás feltétele. Azt felelte: „Rém egyszerű, el kell fogadnunk magunkat úgy, ahogy vagyunk.” Most komolyan? Hülyének néz minket?! Ennél nehezebb beutazási feltétel nem létezik!
Stefanie Stahl: Így erősítsd az önértékelésed.

